Angyal verses oldala

Végre borús az ég. Micsoda öröm ez a napok óta tartó, forróságtól szédült fejnek. Még a szél is lengedez. Ébredés után, azonnal az ablak felé indulok. Kinézek pár másodpercre, felmérem az időjárási tényezőket, megnézem a külső hőmérőt, s levonom az öltözködésem szempontjából kicsit sem lényegtelen következtetéseket: a ború ellenére, ma sem kell túl sok ruha. Nagy a páratartalom. Partra vetett halként nyitott szájjal mélyeket lélegzek. A tüdőm cseppet sem örül ennek. A szívem is duplán dolgozik. Na okay… nem dolgoztatom meg ma. Hétvége van elvégre…

A második dolog amit megteszek egy kellemesnek ígérkező kényelmes hétvégi szombat reggel, hogy felteszek egy kávét, s míg lefő, bekapcsolom a számítógépet. Rendkívül jó hangulatot okoz egy csendben, apró kortyonként iszogatott kávé, miközben postám olvasgatom a neten. A gondolatok ilyenkor a fejemben – kusza, önálló utakat nyitva maguknak- száguldoznak.
A kávégép az utolsókat hörgi. Felszálló légneműs igyekezete apró cseppekben ül meg a polc alján. Illata csábító. Előre élvezem ízét a számban. Egy kiskanál cukor, egy másik kiskanál tejpor, kavarás…
Majd kiöntés a számítógép asztalra, beáztatva benne az egeret. Aláfolyatva a klaviatúra alá, s szépen barna csíkokat hagyva engedni lefolyni a bútor oldalán, szép illatozó tócsát hagyva a padlón. Ennyit a kellemes hangulatot okozó kortyolgatásról.
Azért maradt egyetlen kortyocska, melyben még elkavarhattam az egy adag kávéhoz elegendő cukrot, melytől érdekesen összeragadt még hosszú percek múlva is az ajkam. Nem beszélve arról, hogy míg szemmel követtem kifolyó kávém halmazi állapotát, s azon gondolkodtam vajon milyen eszközzel tudnám a lehető leggyorsabban felitatni, - mielőtt még örök nyomot hagyva a parkettán beleivódik – ezalatt már meg is tette . Még napok múlva is érezni fogom jelenlétének illatát.

Na de nem keseredtem el. Hiszen még csak reggel van, ez a kis malőr felejthető lesz a nap további részének a lehető legkellemesebb kihasználásával. Pl. még főznöm is kell. Produkálhatok még jókat is. Lényeg a pozitív gondolkodás.
Szóval főzés. Tökfőzelék…
Mostanában, - hogy változatossá tegyem az ízét – mindig másképpen készítem. Ma úgy döntöttem csöppet savanyítom egy kis évek óta megvett, s a lomos legmélyén tárolt borecettel. Fogalmam sincs, hogy annak idején miért is vettem meg. Sosem szerettem az ízét. Ami pont olyan volt, mint Édesapám bora, mikor megsavanyodott. Szóval, kis apró cseppekben azért használgattam ide-oda, de az annyira elenyésző mennyiség volt, hogy sehogy sem akart elfogyni. Kiönteni sajnáltam volna.
Na de milyen jó is az mondjuk egy főzelékbe, ami történetesen épp a tökfőzelék volt. Ötletemen felvidulva kikutattam a szekrény legmélyén rejtőzködő üvegcsét. Persze nem bízok semmit a véletlenre, így hozzá csaptam a rendes ecetet is. Biztos ami biztos, legyen jó íze. Kicsi konyhám pultján az eszközök, hozzávalók egyre gyűltek. Kóstolgattam közben, még sótlan… Sózom. Kóstolgatom, talán még egy kis cukor is… Cukrozom, azaz cukroznám, mert nyúltomban beleakadt könyököm a borecetbe, s az elindult a föld felé. Próbáltam lassítani a menetét, így alátettem a lábam, amitől nagyobb gellert kapva hangos csattanással mégis csak ő győzvén, célba ért.
S megint csak állok, s nézek magam elé, s tehetetlenségemben egyhelyben toporogva konstatálom, hogy … még mindig szép ez a nap. Hiszen nem kell többet azon gondolkodnom, hogy a borzalmas borecetet mibe is használja el. Tenném ezt még évekig.

Gyermekem kíváncsian kikukucskál szobájából, kezeit fejére helyezve védekezvén, - hogy édes anyucija még vajon milyen meglepetésekkel áll elő.
„Húzz papucsot!”- kiáltom felé.
Száján kaján mosollyal csendben visszavonul. Azt hiszem ilyen téren ez Neki már nem meglepetés… Gyakori probléma ez nálunk. Hol kávéval, hol ecettel mosok követ. Lehet, hogy felfedezek majd egyszer egy tisztítószert, ami nem kerül sokba. Fő a természetesség.
„Akkor most mi jön, a citromlé?” – kérdezem magamtól.

Hosszú tisztogatás után, sikerül nyomtalanul eltüntetnem utolsó maradványát is a savanyú italnak. Viszont az illatát még napokig érezzük majd. Remek. Kávészagú nagyszoba, ecetszagú konyha. Várom a további ötleteket. Mondjuk tejszagú fürdő, vagy mézes kisszoba. Még vannak lehetőségek bőven. Azt hiszem ebben kimeríthetetlen vagyok. A méz mondjuk remek ötlet. Mert ha bejönnek a darazsak, vagy legyek, beleragadnak…
„Hogy ezt is miért kell üvegbe árulni?” – morfondírozok. Bezzeg a műanyagpalackos sima ecet, az nem esett le még soha.
Szóval… több óra múlva is éreztem az ecetszagot. Meg a muslicák is…

2008-08-16 Fehér Sára