Angyal verses oldala

Egy parányi sejt, egy piciny porszem
Egy érzés a befogadó testben.
Lüktetés, osztódás, s egy kiáltás,
- Megszülettem!

Hogy kellettem-e ide?
Majd eldöntik, ha már nem vagyok.
Addig légzés, érzés, s utolsó sóhaj,
- Meghalok!

S újra csak piciny porszem.
Nincs érzés, nincs tudat, s nincs holnap.
Csak egy mondat, mit ismétel a tér,
- Én itt voltam!

2005.08.21.