Angyal verses oldala

Vad éjszakákon át, hol szaglik a mámor,
S izzadságcseppeken csúszik a test.
Mikor az éj az égre csillagokat fest,
S a kéj világnagyságban mérhető.

Ott vagyunk, te és én.
Ott vagyunk kettecskén.

Szemünk szikrája egybe ér.
Perc, s idő elveszik,
Tűzforró lángcsapás eget ér.

Mérhetetlen határ, csillagos ég.
Az eső és napfény birodalma.
Tomboló viharok ereje,
Napsugár vad lüktetése.
A tűz és a mennyország pillanatai,
Hol a bujaság az úr,
S szentek fordulnak el tőled.
Libabőrös álom, és tágra nyílt szemek.
Sóhajra nyíló ajkak ébredése.
Szempillák finom puha érintése.
Csókokkal borított szerelem ágy.

Emelj fel, emelj magasra,
Csókold át testem a nappalba!
Lavinák tomboló ereje,
Jéghideg erőd szabadítsd fel!
Tűzhányók féktelensége,
Forró lángnyelvekkel kábíts el!
Vad tengerek morajlása,
Hűs habjaidban fuldoklom.
Hurrikánok óriás forgataga,
Örvényed közepén hánykódom.

S hol szerelem zeng, ott találj majd rám,
Féktelen, vad, szenvedélyes éjszakán.
Mikor csak a csillag lát.
Mikor puha, édes keze emel át.
Emel oda, hol nyugalom és csend honol,
Hol nincsen már menny s nincs pokol,
Csak te és én, s csak mi kettecskén.

2005.08.25.