Angyal verses oldala

Könnyű szélben is hajladozó virágszál
Gyökered laza, kiesni látszik.
Friss harmattal hiába meglocsoltattál,
Kicsiny kis porszem léted többre vágyik.

Engedd magad tovább, ne erőlködj!
Ez itteni lét már nem a tiéd.
Menj büszkén, szárnyalj magasan nagyok között,
Bontsd ki és illatozd máshol bibéd!

Nem kell már hűvös szellő, se fénylő kék ég,
S gyönge kis virág amott a sziklán.
Nem kell megértés, mi volt kaparó szükség,
Csak büszkeségem szólít, még nem a hiány.

Féktelen, vad musztáng sivatagi pusztán,
Szelídséggel megzaboláználak.
De csak harmatgyöngykönny hullik egymás után,
S körbe vesznek az idegen árnyak.

Kezdhetsz te új életet, egy új világban,
Illatod akkor is a régi marad.
Vonszolhatod megmart testedet kirágtan',
S csak reméled, harmatja sosem apad.

S ha majd virrad, s köszönt fényével a reggel,
Jusson eszedbe a gyönge kis virág.
Kit a hűs nyárvégi szél hátára emelt,
Hogy mutassa, máshol is szép a világ.

2005.08.30.