Angyal verses oldala

Hétpettyes kis katicabogárka
Apró lényed ültesd a világba.
Küzdelmed a hiteddel egyenlő,
S hajt előre, hajt fel, azaz erő.

Virágos rét, napsütötte liget
Perzselő forróság, mondj hát igent.
Mondd, hogy mindig szép lesz az élete,
S hogy az új érzésnek lesz hitele.

Katicabogarunk víg törtető
Féktelenség búj belőle elő.
Kíváncsisággal néz a világra,
S mint egy nagy zsákot, mélyen kirágja.

Mondd, te kicsiny lény, mi hajt előre?
Mért nem hagyod a dolgot jövőre?
Erőd fogytán van, pihenned kéne
Elnyújtózni, s nem harcolnod érte.

De kis bogarunk mit sem törődve,
Csak megy, hajtja egy vágy előre.
Egy vágy, hogy tudja, mi léte célja?
És űzi, hajtja, amíg csak bírja.

S mivel a nap lassan nyugodni tér,
Kis katicánk az útja végéhez ér.
Virágos rétnek kellős közepén,
Hol kamillák bájolognak szendén...

Ontva csalogató illatukat,
Maga mögött elhagyva az utat,
Majd keresve a legmagasabbat,
Felmászva, s benne nagyot alhat.

A kisvirág szirma rácsukódik.
Katicánk újabb napról álmodik.
Hogy erőre kapva, kipihenten,
Társaira majd tudást, s fényt hintsen.

2005.09.08.