Angyal verses oldala

Hosszú az út, mi előttem áll.
Hosszú út, míg elér a halál.
Lábam bírja, de utam telve akadállyal.
Erős vagyok, de nem csatázok a szabállyal.
Megalkudtam!

Kell a szépség, de már odavág.
Lassan felragyogó aranyág.
Mit eddig éltem, üres küszködés volt csupán.
Semmitmondó tettek és harcok egymás után.
Már feladtam!

Hova tűnt a nyár, mi felvidít?
Csak a csend lüktet, és felsikít.
Ajtó csukódik, kulcs a zárban, hangosat kattan.
Mögöttem a semmi, előttem a mély katlan.
Becsapódtam!

S hosszú út, nem tudni hova tart.
Látott napot, szélt és zivatart.
Porzott és csapkodt', gyakran menydörgött s villámlott,
Bejárta illatával az egész világot
Elfáradtam!

Nem kell vándorlás, itthon vagyok.
Mit adhatok, azt itthon adok.
Mit kerestem, megértés, orrom előtt végig.
Nem kell felkúszni paszulyon a messzeségig.
Itt volt végig!

2005.09.10.