A szoba

Sötétebb az éjnél,
Az éjfeketeségnél.
Olykor-olykor fény dereng,
Mely lakóin mereng.
Megfejteni álmaik
Teljesítni’ vágyaik.
Vagy csak vígkedélyt ültetni,
Vagy csak némán büntetni.

Barátok, szerelmek,
Alkalmi idegenek.
Csevej, tréfa, kárhozat,
Érzést a múltból áthozat.
S jövőknek éneke,
Kérdezi most, - Féltek-e?
S a dacos, büszkén kiáll,
S mindegy neki kit talál.

Jer barátom, kérdezz!
S ha nem tudsz, hát fékezz!
Tedd hát fel több szem előtt,
S azt is majd mielőbb.
Utam véges, esendő.
De felszabadít az erő.
S a szoba mibenlétét,
Felváltja majd egy kékség.

2005.09.17.

Hosting: digisoft.hu