40 év múlva

Csak ülök, s csak nézem a kezeimet.
Nézem, ahogy a munka betemet.
Érdes bőr, szaggató, tenyeremen,
Száraz, s repedezett kezeimen.

Csak állok, s csak nézem az arcomat.
Hallgatom, rekedt, füstös hangomat.
Nézem tükörben, s csak meredek rám,
S halkan motyogom esti imám.

Mennék, de térdem már visszabeszél.
Fájdalmasan szaggat, ha jő a szél.
Porcom elkopott, kedvem követi,
Napjaimat már a kín övezi.

Ha jön egy jármű, már nem szaladok.
Helyette, erős légzést szaggatok.
Pacsirta szól, még kedves éneke,
De már kérdem magamtól élek-e?

Kedvenc hírlaprovat, halálozás.
Hűvös templom padnál, adakozás.
Gyakori vendég háziorvosnál,
Regiment gyógyszerért, patikusnál.

Unokáim hada kizsigerel.
S egyáltalán, már minden ingerel.
Szürke napjaimban a fényt várom.
Angyal hozza megváltó halálom.

2005.09.20.

Hosting: digisoft.hu