Angyal verses oldala

Olyat akartam, mint még soha.
Olyat, mit még senki nem tett.
Bársonyosan puha lenni, mint a moha,
Bútól távol s sírástól mentett.

Peregtek perceim s én álltam.
Fejemben koppant esése.
Vártam jöjjön, csak vártam tétlenné váltan,
S mindig azt kérdeztem, kevés-e?

S tudtam kevés, hisz többre vagyok.
Ismerős időkben ott járt
Felszántott éjégen nyugtalan csillagok.
S most szűrd le a kicsordult pohárt'.

Zavaros vize ülepedne.
Átlátszóan tisztát kíván.
S szív zavartsága is epekedne,
Meghalt, nyugodt vizek kínpadján.

S van-e még tett, mi majd megmenthet,
S kínzókamra mélyéről emel?
Vagy sötétben megbújva csendben eltemet,
Mint halottat a bársony lepel.

Csak egy utad van, mi járható.
Aranyköves, megismered.
Mert minden lépted már előre látható,
S nyomában járok érted s veled.

2005.09.24.