Angyal verses oldala

Pillangó szárnyán megült szépség.
Madárka hátán oly fénylő kékség.
Felhők könnyed röppenése,
Szivárvány csúszdán angyal szökkenése.

Fájdalom küszöbén kiáltás.
Mennyország kapujában megváltás.
Jaj-szó, s fájdalmas ordítás,
Sötét éjjelben hallható vonyítás.

Fáradt napok málhás légzése.
Szunnyadó pillák lágy érintése.
Őszt idéző sárgult álmok,
Lehullt levél avarágyánál állok.

S csak nézem, s csak hallom hangjukat.
Csak látom, s csak vizsgálom arcukat.
Mosolyránc gyűl szeme alatt,
S ím, bús arcán csak száradt könnycsík maradt.

Mély álom napszítta reggelén,
Melynek fénycsillám futkos az egén,
S víg kedvét reá teríti,
Melyből hamis érzést, most kiüríti.

Csak kiabálni most hangosan.
Csak repülni s szárnyalni magasan.
Túl az önfeledt erőmön,
S túl a kopár, itt maradt bús erdőkön.

2005.09.29.