Angyal verses oldala

Gyakori sóhajok láncolata,
Mik megrövidítik életem.
Kúszó-csúszó percek lassú vonulata,
Némává teszik hangos énekem.

Pótcselekvés veszi át hatalmát,
S unott arc tükörképbe veszik.
Ólomsúly tekeré' meg az idő malmát,
Mi most nyugalom fészkébe ellik.

Nyomott, szeptember végi hangulat
Indítaná a folyamatot.
De csak a langy meleg, időt írt kábulat
Mi befogad, s magával ragadott.

Mint fűtött szobában téli estén,
Mikor bóbiskol a tett hiány.
Most is ott játszik szétfolyt nehézkes testén,
Min hálót fon a cselszövő ármány.

Nyugodtság, de belül szétvet a vágy,
Mint mikor lázas forgatagban,
Az izgalom szülte percben kivet az ágy,
S hagy, e lüktető, vad hangulatban.

Írnám én a szót, mi érte kiált.
S hívnám hajnalát e csodának.
Mint ahogy hangos dala oly csendessé vált,
Úgy váltak némává harsány szálak.

2005.09.29.