Angyal verses oldala

Szárnyukat próbálgató albatrosz raj
S rájuk leselkedő cápák hada.
Hol a gyenge odavész egy perc alatt,
S nem marad csak tenger vörös habja.

Tavaszban éledt, s nyárban szállni tudó.
Majd ˝Ő megmutatja˝ - tenni vággyal.
S társait nézvén, mohón nekiindul,
Csatát vív az egész világgal.

De gyönge szárnyai nem bírják testét,
Lábával segítőn lép a vízen.
Csapkodásra figyel halál a mélyben,
S az élet benne halkan felszisszen.

Jön már a vad, s szeme éhesen villog.
Szállj madár, repülj az életedért!
Ne várd, míg álkapcsa vészesen kattog.
Szállj, menekítsd tested önmagadért!

Mégis a cudar vad, elkapta lábát
S többiek féltőn, remegve nézik,
Ahogy küzd, harcol, s megvívja csatáját,
De most ebben a harcban, elvérzik.

Enged a szorítás, s kitör a madár
Cápa orrát üti, s csípi vadul.
S üres pillanatban gyorsan odébbáll,
Míg az, sajgó fájdalmában jajdul.

De sebe nagyobb, mint mit elbírna még,
S erőtlenül hanyatlik a vízbe.
Emléke betűk közé zárva, s teste
Semmivé váltan hull szét a térbe.

2005.10.05.