Angyal verses oldala

Szeretnék átlátni a hegyeken.
Túlnézni fátyol fellegeken.
Meglesni bölömbikát, búbosbankát,
Tudni, mi lakozik odaát.

Madarak szabadságát ismerni.
Virágok illatát érezni.
Fürödni nagy zuhatag morajában,
Elveszni erdő vadvilágában.

Repülni könnyed, bíbor felhőkön
Által a zöldellő mezőkön.
Dalolni csak énekem fűnek, fának,
Amíg érthető gyönggyé nem válnak.

Vigyáznám a napot pirkadatkor,
Ahogy a horizontra rajzol.
Amint nyújtóztatja elpilledt testét,
Ahogy int, s búcsúztatja az estét.

Figyelném, amint a tó tükrén most
Gyönyörben leteszi a biztost.
És alakját borító tűzfényének,
Dalolnának bús dalt a szirének.

Nyári zápor után, szivárványnál,
Állnék csodálkozva lábánál.
Huncut kacorfények játékát óvnám,
Míg rám köszönt majd utolsó órám.

S nem búcsú, nem bús szó e köszöntés.
És nem hamis vágy, nem is önzés.
Csak simogató, óvatos szeretet,
Emlék annak, ki sosem feledett.

2005.10.06.