Angyal verses oldala

Eső illatát hozza a szél.
Rég feledett álmokról mesél.
Eszembe juttatja nyár zengő szavát,
Elfeledett kínok alvó búját.

Kis patak csörgedezésében
Veszni látszó emlék a mélyben.
Időről időre hallom még hangját,
S mélyre ültetem magamban magját.

Befedem, hogy békésen szunnyadjon.
Hogy háborgásban ne maradjon.
Befedem, s elrejtem mélyen odabent,
Hol tűz, s vívódás kavarog éppen.

Csillapodj tüzem, csillapodjál.
Mélyen és békésen aludjál.
Tartogasd erőd újkor hajnalára,
Királyok gyümölccsel telt asztalára.

S hol a szenvedély lesz az úr.
S mint ahogy utat tör a Kistúr,
Úgy ébredek én is vad reggeleken,
Mint ahogy nap ébred a kék égen.

De csitt! Hunyd le szemed és hallgasd.
Szívedben a bajt, mélyen altasd.
Vagy dobd vad kutyák éhségére bízva,
Idegenek kedvére fordítva.

2005.10.13.