Angyal verses oldala

Vetkőzz ki önmagadból, ki egész
S csak lebegj, lebegj, mint könnyed pille,
Mit madárka vetett le, reptében!
Hagyd, hogy hátára emeljen, s hordozzon a szél.
Vigyen oda, hol nyugalom s csend honol.
Hol ármány, s csalás nem robotol.
Csak el, el innen messzire.
Ha csak egy kis időre, már megérte.
Saját magad érdekébe.
Menj, tombolj, feledj, szeress, s simogass!
Élj még! Élj úgy, hogy kaphass, s adhass!
Láncaid szakadnak, súlyuk nem húz le már
S visz, lohol veled az ár. Magával ránt,
S sodor puszta négyszögletének közepébe.
De még ott is jobb neked. Hát nyugodj,
S omolj biztost adó szeretet ölébe.
S mégis, gyász és üres sivárság
Nélküled kedvesem…

2005.10.19.