Angyal verses oldala

Ránctalan, búskomor hangulatom
Feledés percekért odaadom.
Ó jöjj, homályba vesző üresség,
Sírós emlékekből most már elég.

Mi volt öröm, kiveszett bensőmből.
Elfogyott az akarat, erőmből.
Mosolytalan arcom fagyossá vál',
Elhagyott kit hittem, mellettem áll.

Vadállat ballag bús éjszakában.
Éli üres éltét egymagában.
Holdvilágnál felkullog a hegyre,
S vonyításban hoz gyógyírt e sebre.

Tűnjetek szépségek. El utamból!
Mert ha nem, úgy is irtom magamból.
Ne vesszen jóságtok nálam kárba,
Én csak rosszat adok mostanában.

Nappalba bújó alvó sötétség.
Éjjelbe hanyatló fényes kékség.
Mindegy mely idő, mindben ott vagyok.
Gondolataimba burkolódzok.

Sétapálcád kopog a szívemen.
Hideg jár át, s elkap a félelem.
Csendességed fájón határtalan,
Csendességem követi hangtalan.

2005.10.21.