Angyal verses oldala

Van-e erő, messzemenő,
Mi áthidalhat, majd megalkudhat?
Nyugodt vizek hátán úszna árván,
Megtörten csillagok fényeiben.

Az erő mi megkopott, elhagyott.
S most aléltan csüggedek, s engedek,
Engedem, hogy fájjon, hogy megmarjon,
Vasfogait belém mélyessze, itt,
Itt legbelül, hol most fájdalom ül.

Lassan múló gyengeség nem elég.
Mi szépséget látok még, azaz ég.
Éjjeli fények, s bennük szirének.
Bús dalt dalolnak égi pásztornak.
Ki subáját teríté', s meríté'
Éhségének kanalát, míg ellát.

S az idő zuhatag, csendben ballag.
Medrében sosem alszik, nem nyugszik,
S én várom cukorálom barátom…

2005.10.25.