A kép

Nem falon lóg, nem is polcon áll.
Nem kíván szeget, s nem is kiabál.
Mégis leakasztható, vagy épp fel,
Játszadozhatsz a szerencséddel.

Szemed elé ködcsík húzódott.
Szívedre aranybetű rakódott.
De fejeddel is lásd, ha láthatod,
S kezeddel érezd, ha tapinthatod.

A kép, amit látsz, nem a tiéd.
Csupán látszat kivetülés feléd.
Csak ülj hangtalan, s vakon nézzél rám,
Mint szótlan kacsa, dalolj némán.

A vakságod hitedben rejlik,
Mi kis réseken gyakran átsejlik.
S nem illúzió, nem is káprázat,
Ő dalol néked, az ábrázat.

2005.10.27.

Hosting: digisoft.hu