Angyal verses oldala

Nem a te lényed tartozik hozzám.
Nem te voltál nekem megírva.
Csak illékony ábránd volt az út,
Mely időnként, mint mágnes hozzád húz.

Mosollyal simítsd ki homlokodról
A gondjaid mély barázdáit.
Önpusztító ármány szülöttje,
Tekervényes utad egyenesítse!

Füstös, himbálódzó gyertya lángja
Kicsiny, sötét szobámba zárva.
Ezer, éji szemközt megbújva,
Magával ránt búba, újra és újra.

S megint csak, nem te voltál megírva.
Könnyed szavakkal dobálózva,
Állok szótlan, s teszem dolgomat.
Meggyötörtté kínzom idő szolgámat.

Pillanatnyi bánat, s folytathatod.
Egy gondolat se szóljon rólam.
Egy szolid hajtás a naptárban,
S szívedben az új hit, mint bomba robban.

Izzó parázson sikoltó jajszó,
Csöndfülek hallják kiáltásod.
Nincs kegyelem, s nincs megváltás sem,
Szegezd hát mártírfalra az emlékem.

2005.11.08.