Angyal verses oldala

Ember feletti erőmmel kérkedek.
Csak álca ez, de még kérhetek.
Kérhetem, hogy süssön le rám a nap,
Míg testembe a halál nem harap.

Várj még elmúlás, még megmaradhatok.
Idő vonalán szaladhatok.
Óriás magány kíséri utam,
Elmúló, idegen, hideg futam.

Vajon mi a jobb, maradni, vagy menni?
Múlandó nyomom megmenteni.
Együtt ragyogni a csillagokkal,
S küzdeni ezért körömmel, foggal.

S bár végéhez ért bennem egy küzdelem,
Mosolyt kell szívembe ültetnem.
Még fáj és sajog, kimondhatatlan.
Mégis felemel csendben, hangtalan.

Négy égtáj felé, négy sarkam láncolom.
Felizzó vágyam kigyilkolom.
Acélos színben forgó szemekkel,
Fojtsd el szerelmem erős kezeddel.

Tengernyi gondolatom szakadatlan,
Forrong vadul, feladatlan.
Hangom meghal, s csak a csend vesz körül,
Nap se jő elő a hegyek mögül.

Hiányodtól még az édes is oly sós
S a szikrázó napsütés baljós.
Nélküled a madár is szárnytalan,
S a zajos kiáltás is hangtalan.

Most szóljál hozzám, szólj, hogy megnyugodjak.
Hogy majd újra víg dalt daloljak.
És ha szívtörésed mégis oly nagy,
Legalább engedd, hogy tudjak rólad.

2005.11.17.