Angyal verses oldala

Most én vagyok!
Én … a Földön álló, ki növeszt szárnyakat,
S koldus betűkből farag, gazdag házakat.
Kinek írását, s mondandóját,
Sokan magukénak tudhatják.

És én vagyok!
Kit nem értenek, de már nem is vágyik rá.
Mert alakul a tett, s töpörödik mássá.
S vagyok levegőd, mit lélegzel,
S kenyered, mit magadhoz veszel.

Mind én vagyok!
Illatod, mit magadra fújsz reggelente.
S napod is, mely köszönt fel, és lemenetbe.
S vized, mivel szomjadat oltod,
Vérező sebed, s bevert foltod.

Ez én vagyok!
Egy ficsormány, kinek haldoklását hallod.
S élet, minek tettét magadénak vallod.
Bús szellem utolsó nyögése,
S szerelmes buja ölelése.

Mert én vagyok!
Ki lefedi magát arrogáns jellemmel,
Mégis ölelne szerető két kezével.
S olykor látni zöldellő mezőt
A vastag téglafalak előtt.

Majd én vagyok!
A vér, minek íze sós, s érzete meleg.
S ujjaid közt ragacsos lesz, ha hűlni kezd.
Érzed hideg ajkaidon át,
S szaglod majd vad, szúrós illatát.

S újra vagyok!
…

2005.12.13.