Angyal verses oldala

Egy vágy, mi repített a térben,
S rózsaszínné vált a szürkeségben.
És egy tett, egy édes kívánság,
Amiben megbújt egy kicsiny virág.

S a virág szárán, egy kis levél,
Ki harcmentes boldogságot remél.
S fegyverét már rég tovahagyva,
Vár, de már menne arra az útra.

Hasonlatos két test, s a lélek.
Egymással birkóznak és élnek.
Ezernyi óra, s millió perc,
Szelíd álmokat ablakodba tesz.

Mit kérhetek, azt meg is kapom.
Kedves, őszinte szó az ajkadon.
Lelkem kiszáll, s megragad téged,
S tanyát verő álmosságtól éled.

Ne nyisd szemed, most nem azzal látsz.
Belsődben rejlő érzékekkel játssz.
Furcsán fura zsibbadt lábaid,
Hagyd öreg testre, s használd szárnyaid.

Új álmot hozó éjszakában,
Tündér kopog december havában.
S ezután, mint minden éjjelen,
Vár, hogy csillaga újra megjelen.

2005.12.17.