Angyal verses oldala

Keserű szavakkal átitatott reggel.
Ahol a nap is már hiába kel fel.
S hiába, hol bimbódzó érzések karolnak.
Rabos, bús-komorok csontomig hatolnak.

Ne várd, hogy engedjen kemény szorítása,
Hol szürkeségnek látszik borítása.
Hiába napsugárkarod, nem fér alája.
Kiégett szívemnek leszek arája.

S hol zöldellő zöldek, kéklő kékségei.
A benne rejlő világok szépei.
Habos csermely, dús keblű völgyek, virágos rét,
Ott vagyok otthon, s körülvesz a mindenség.

2005.12.18.