Angyal verses oldala

Sötét éjben csillagvirágot szedtem.
Gyönge teste, hangszer volt kezeimben.
S csodáltam, hogy a hajnal bíbor fénye,
Tükröződik, aranyló bibéjében.

S ahogy e nap tüzessége ébresztgeti
Most a határtalan álmos földet,
S melengeti a megfagyott szíveket,
Úgy szül első fénye erős lelkeket.

S ad erőt, hogy túléljék a holnapot.
Ad alvó szíveknek hűsítő reményt.
S lágy habok közti, ezüstös fényjáték
Kínál, hízóholdban csillanó esélyt.

S teszem mélyre, szunnyadjon kisvirágom.
Deres harmata borítsa testemet.
Kábítson, fagyasszon, s ne fájjon akkor sem,
Ha hideg, fekete földje eltemet.

2006.01.03.