Angyal verses oldala

Vakablakon áttekintő fiatalság,
Vesd meg lábad e hazában.
S átalnéz a betekintő,
S látja idejét idős-évek korában.

Töpörödött gyermekálmok visszanéznek,
Honnan még kedves nap süt rá.
S beköszönnek emlékképek,
Mit feledett elméd, s most káprázat ült rá.

Lábad gyengül, és elalél izzadt tested,
Mit elmos majd a félhomály.
S rájössz, egyedül maradtál.
Életed még csak egy félig üres pohár.

Kínoz a vágy, hogy áttörhess az ablakon,
De karod erőtlenül leng.
Szemeidből könny csörgedez,
Hogy mit veszíthetsz, még csak fájón dereng.

Ezernyi iramodó életmorzsád,
Ismert szabadságra vágyik.
Lényed zavarába immár,
Elalélt virágod illata bemászik.

Távolból sikolt múltbeli gyermekhangod,
Mit elnyomott az erőszak.
S most tárt karokért rimánkodsz,
Beébredsz a valóba, s melletted Ő… csak!

2006.01.25.