Angyal verses oldala

Egy újabb év a kismagnak,
Mit az idő lába földbe gyúrt.
Nap melengetett, eső szórt,
S mikor ideje volt, elő bújt.

Csak nőtt, nőtt szelíden, s némán,
S tanulta az élet dolgait.
S hogy magába szívta napját,
Megfejtette annak titkait.

S a csendes kis csemetéből,
Terebélyes, délceg fa lészen'.
Pompás, virágzó ágai,
E kort megélve állnak készen.

S most egyedül-járt világban
Huszonnyolc év huszonnyolc fája
Önfeledt reményben égve
Megadó szívét elém tárja.

S megint felvirrad ez a nap.
Közös utunkban a második.
S én igyekszem éltetni fád,
Míg fényem elér, s rárakódik.

Tárd szét ágaid huszonnyolcas
Szívd bensődbe nap melengését'.
Ágad, madárkád ringassa,
S feledtesd vele szenvedését.

Leveleid takaróként
Boruljanak e remegőre.
S szíve közepén érezze,
Szüksége van a levegődre.

Habár sebes egyik ágad
Mégis növekszik rajta virág
Nyughatatlan huszonnyolcas
Lábad előtt az egész világ.

2006.01.19.