Két világ

Van, akinek semmi sem számít,
S van, akinek a semmi is.
Van, aki mindig csak ámít,
S van, aki mindenkit szeret is.

Más világok egyazon helyen,
S csak a párhuzam egyező.
Kackiás mosolyod velem,
Mégis elragadón megnyerő.

Van, akinek már minden vonzó,
És van, akinek csak a szép.
Nyájast, kellemt' elém hozó,
Csak húsba vájó üvegcserép.

Ne add el máris a holnapod,
Ne legyen jövőd árverés.
Bár harc nélkül is megkapod,
De szívedbe maradót mi vés?

A ˝lassan járj, tovább érsz˝ elve
Szindrómaként belém hasít,
És a kitartó türelme
Mágnesként idő-vonalt' hosszít.

Tedd, mit érzel, s tapintsd, amit látsz!
Más úton járó két világ.
Vedd, amit tudsz, s kapd, amit vársz,
S majd szíved tövén hajt csupasz ág.

Bezárt testben, csapdába estem,
S külvilág haragját hallom.
Egem ceruzával festem,
Hogy könnyű légy még radír-álmom.

2006.02.09.

Hosting: digisoft.hu