Fekete Valentin

A csend beszél, és én hallgatom.
Bánat-virág les be az ablakon.
Szerteszórja fekete ruháját,
Fekete rózsa, fekete auráját.

És sötét a csend, mit hallgatok.
Szomor-könnyekben némán ballagok.
És nem kérdi senki, merre mennék,
Visszarúgó álmot, veled feledtetnék.

Sír e csönd, s még mindig hallgatom.
Halott szívbe kötözöm bánatom.
S majd ha testem föld szaga járja át,
Tedd meg az utolsót, s dobd rám virágját…

2006.02.14.

Hosting: digisoft.hu