Angyal verses oldala

Birkózik a tavasz a téllel.
Meghempergeti a hóban.
Beletörli cipőjét, megrugdossa,
Osztozna vele már a jóban.

Megeszi a ködöt reggelire.
Kimorzsázza ebédként a zimankót.
S estére fáradtan megadva magát,
Egy éjre feledi az irtandót.

Vesd le páncél-ruhád már te tél.
Fagyod engedjen a napnak.
S ott hajtsd meg fejed majd,
Hol erőitek összecsapnak.

Mily gyönge egy kisvirág.
S mégis milyen erő lakozik benne,
Hogy átfúrja maga fölött a talajt,
S kinyíljon egy szép reggelre.

Szánd meg tél e földet.
Már ne gyönyörködj benne.
Madárkát engedd vígan dalolni,
Haragod tedd el jövőre.

2006.03.04.