Angyal verses oldala

Tenyeremen hordozom a fény ízét,
S megőrzöm a vándornak.
Kit messzire vitt az út,
S ki most nem ad hangot a szónak.

Tenyeremen hordom őt az emléknek.
Hogy legyen utókor e képnek.
Hogy visszhangok verjék dallamát,
-E szavak, hangok bennem élnek!

S tenyeremen hordom a mindent vele.
Mit eddig felszívott bensőm,
Mint szivacs az élet italát,
S honnan majd kihajthat boldog-vesszőm.

S rajta víg-perc rügyek nyílhatnak,
Mit majd feledés ellen bontogat
A melegséges gyönyör-napsugár.
S benne majd fényujjaival mosolyt tapogat.

S itt vannak az utak is.
Mint térkép rajzolódnak.
Letörölhetetlen élet jelzése.
S egy ige, (leszel) a vándornak.

2006.03.13.