Angyal verses oldala

Mikor a szó már oly kevés, hogy nem elég.
Mikor több kell annál, mint hogy értsd.
Mikor hangom már remegőn elcsuklik.
S szememből örömkönny-patak hullik.
Mikor a nap, ragyogón izzik odafent,
Tudom, te boldogan nevetsz idelent.
S mikor az idő, esőt szakajt a buja felhőkből,
Tudom, neked is könny csordul szép szemedből.
S ha csattan az ég, és vadul villámlik,
A te szíved dühöngő haragtól szikrázik.
S majd, ha a hó-szemek lágyan alá néznek,
Szelíd figyelmemmel merészen eléd lépek.
S ha úgy érzed, szétszakít tomboló viharod,
Hát merdd széttárni ölelésre két karod…

A bánatvirág idővel elhervad,
Leesik szirma, elenyésző porrá hamvad.
Csapongó szellő hátára ültetem,
Borús felhőimet vele engedem.

Égi fiúk, s mennyei lányok,
Kik őrzitek fent a boldogságot!
Tejút útján, csillag-csúszdán,
Mennyei örömöket küldjetek ránk!

2006.03.25.