Angyal verses oldala

Csipkés hegyek közt bújó vad mező
Tápláló kincsed madaraknak szolgál.
Öledben nyugvó hűs tavadban,
Ivadékaid magja úszkál.

Buján repdeső kócos szellőlány
Fésű ujjaddal bogozd a dús kalászt.
Tenyeredben csiklandó esőt,
A napnak sugarával halászd.

Lángnyelv nyaldos tavaszi ugaron
Újult tisztító tüzével táncot jár,
És elemésztő ölelésbe
Csókolja, mielőtt jő a nyár.

Lágy-hulló pernyeesőt sír az ég,
Mi lüktető kacagásban alá száll.
S a síró-nevető, víg-búsban
Rándít egyet vállán, s tovább áll.

Döbbent múlandó újult halála
Mely reinkarnált önmagát ismétli.
Örökös körforgásba zártan,
Gondviselt földanyját dicséri.

2006.03.30.