Angyal verses oldala

Alvó rózsaszirmok közt bújó harmatcsepp
Tükrödben simul gyönge nárciszom.
Mit a tavaszi nap óvatosan bontogat,
Hogy feledtesse a bemart iszonyt.

Simító kezek olya puhán érintenek.
S most a suttogás is csöndben marad.
Madár rebbenni, szél lebbenni sem mer,
Bántó szó, elveszve ködbe ragad.

Engedjetek megszületnem ide újra!
A ˝dolog˝ nem vész el a semmibe.
Engedjetek ismét, vagy csírámba fojtva
Tiporjatok, s űzzetek messzire.

2006.04.08.