Angyal verses oldala

Locsol a fiú, locsol az ég is,
És velük sírva locsolok én is.
S míg övék virág illatától csodás,
Addig enyém, bús szívemtől rozsdás.

Szakadj ki magadból húsvéti ég.
Hideg eső-könnyeddel verekedj.
Csipkedd ujjaddal évek alvóit,
Múlt időknek bánatán kerekedj.

Évezredek kínja vérben úszik.
S mossa kezeit a megalkuvó.
Lelkiismeret szavait némító,
Világ fájdalmában elhalkuló.

Fáradt kereszten vasszögek szaga.
Vértől átázott vastag gerendák.
Messzibe kúszó kínhalál szava,
S a hittől igazzá vált legendák.

Locsold hát ég idős földed porát.
Locsold azt, amíg bele nem fáradsz.
Satnyuló fájás bimbó virágján,
Özönvíznyi örömöket árassz.

2006.04.17.