Angyal verses oldala

Szünetem tűzlabdaként forrong.
Csak kavarog, mint örvény árja.
Mint madár körül édes párja,
Ki tüzét kívánja, s csak várja, … várja.

Üvöltő szélnek orcád mutasd.
Szelídítsd meg vad dühöngését.
Öleld, s mentsd hanyatló esését,
S változtasd át ringató öleléssé.

S ha jőnek új kergető szelek,
Angyal-szárnyak majd megmentenek.
Jelenem, s jövőm vígan élem,
Messzeségbe fut minden menedékem.

2006.06.11.