Angyal verses oldala

Harmatos, fehér sziklám
Most félts, és most ölelj át.
Beléd bújnék, réseiden át.
Mint szellő, ki érinti fák levelét,
Simítnám fáradt hátadat
És csókjaimmal borítanám.

Magányos, bús éjszakán
Bagoly sem huhog a fán.
Éhes éneke nem szól ajkán.
Vészt suttog ez a hallgatag, tompa csend.
Idegen szél hangját hallom,
És védve sziklám, csitítanám.

Kósza szél hátán jöttem.
S rajtad gyökeret verten,
Édes álmokat szövögettem.
Szorgos méhecskék virágporom szedték.
A vad pók, hálót font körém,
S némán tűrtem eső verését.

De mégis öröm, napom.
Lélegzésed hallhatom,
S rögvest csitul minden fájdalom.
Virágpor hiánya, s ármányt szövő pók
Testem verdeső jeges eső,
Boldogságba veszve lesz meddő.

2006.06.23.