Angyal verses oldala

Forróságban izzó nyári nap.
Hol elalszik a hideg bemenet,
És ájulandó melegségek közt,
Üde szellő csókolja testemet.

Felkap, s velem vígan paroláz.
Huncut szellőtársak hátára tesz,
S a hőségtől nedvessé vált bőröm,
Puha bársony fuvallatot érez.

Síró gyöngykönnyek kiáltása,
Az átizzadt könnyed ruha alatt.
Azt kívántam, hogy még, forgasson még,
S hűsítő szemében megláttalak.

Már nem bántam, hogy hőség olvaszt,
S benne testem ájultan elalél.
Vonzott, hogy szemed meleg tüzében,
Vágytakaróként egy álom elér.

2006.06.27.