Jelkép

Hamvas rózsám szunnyadó kertedben.
Hol szomjúságtól szenved az éj.
S az álmos reggelben ébredezve
Várakozik, hogy hozzá beszélj.

Felfigyelni egy szelíd szépségre
Nem mindenkinek sikerülhet.
Hallani, ami hallhatatlan,
Szívedbe remény-álmot ültet.

Üveggyöngyként ülő esőcseppek.
Védjétek e nyíló szirmokat.
Ki bizalmadban megfürödve,
Őrzi odabent az álmodat.

2006.07.02.

Hosting: digisoft.hu