Angyal verses oldala

Három évvel múlt kézfogás.
Itt az ideje elengednem.
Nehéz kőként görget a szél.
Vihar, villámokat szór felettem.

Minden sóhaj egy távolság,
De más úthoz egy közeledés.
Elhagyni a megszokottat,
S melyet felvált most nehéz feledés.

Feledés, ami átsimul
Egy mosolygós emlékezésbe.
Engem fogott, én őt fogtam,
Most más terhet rakatok kezébe.

Nem fáj már, és nem is éget.
Nem szúr szíven, és nem üt éket.
Temetem vele a rosszat.
Köszönök, s megőrzök minden szépet.

Gyertyák lángja félhomályban.
Keresztként álló rossz, s jó napok.
Az emlék megmarad, s benne
Te és én, s köröttünk az angyalok.

2006.07.04.