zsui (nem ellenőrzött), 2008, augusztus 23 - 11:51
Szia!
Szeretnélek meghívni egy írói játékblogra, melyet barátaimmal együtt, laza körülmények között üzemeltetünk.
A blog lényege, hogy hetenként kihelyezünk egy, a tagok által adott szólistát, ami alapján mindenki adott határidőre ír novellát, verset, színművet, éppen mire támad kedve.
Ezek után értékeljük egymás alkotását, és barátian csevegünk.
Remélem, nemsokára téged is tagjaink között üdvözölhetünk!
Íme a link: www.illuzio.wordpress.com , ahol megtalálod a játékszályokat és a kapcsolat felvételi lehetőségeket is.
Nyitott ajtajú börtönben járok
Elmenni hozzád mégsem mehetek
Köt a parancs s én gyáva lázadó
Csak állok, nézek s csendben szenvedek
-
Síró fekete fák közt mint terhes,
Fázom, remegek féltve magzatom
A gyötrő vágyat mely hozzád vezet
S a hosszú napi imát mormolom
-
Könnyes levelek érintik halkan
Zizzenő szóval sápadt fülemet
Sóhajtva súgják föld felé tartva
Az utunk innen máshová vezet
-
Megállás nincsen ródd a lépteket
A kerék egyszer akit elkapott
Addig csavarja el nem ereszti,
Míg a nedves föld reá nem hullott
-
"... Megosztozik majd ég- föld rajtad
És szebb lesz, ifjabb a világ.
Hőbb a sugár, fénylőbb a harmat,
Illatosabb lesz a virág.
-.-
S csak sejtenek majd téged abban
Midőn már én is hamvadok,
Míg szemed fénye szép csillagban
Síromra sírva mosolyog. ..."
Látod, az ég rég a Holdra vár…
A peron zajában dideregve,
fáradtan állok, és lesem, jön-e már
friss vonatom, vígan tekeregve.
Nézem a sötétülő kékség alatt
lustán nyújtózó hegyeket, körbe…
Még halványan dereng az alkonyat
rózsaszín fényt hintve a földre.
-.-
Míg ringat, és fürgén fut a vonat,
újra hallom hangod fülemben.
Arcomra mosolyt csen a gondolat,
s csillogást lel szikrázó szememben.
Fent, bársonyba burkolózik az ég,
míg nyújtózkodnak álmos csillagok.
Lehunyt pillákkal tekintek feléd…
érezlek… és most boldog vagyok.
-.-
Hozzád megyek… látod-e Drága?
Át távolságon és hűvös közönyön,
szerelmes csókokat küldök a szádra,
s megosztom veled esti örömöm.
Hozzád sietek. Tudom, hogy érzed.
Míg kilométerekkel küzd a vonat,
talán már nevetős szememet nézed,
mert elért hozzád ez a gondolat.
-.-
Hozzád futok. Sziporka fények
csalfa játékát az éjben lesem…
Ölelést, csókot, érintés érzek,
s kezed kezemmel tétován keresem.
Tehozzád érek, téren és időn át…
túl leküzdhetetlen távolságokon.
Szemed derengő selymes sugarát
valóban látom, és nem álmodom.
-.-
Itt vagyok nálad. Érzed-e Drága?
Bár testünk távolsága egyre nő,
titkon csókot lehelek a szádra,
és füledbe súgom, mi érthető:
megvallom neked százszor és ezerszer,
hogy szerelmem leküzdi a hegyeket:
Most is velem vagy. Lásd, mellettem fekszel,
mert idevarázsol a bűvös képzelet…
Meghívás
Szia!
Szeretnélek meghívni egy írói játékblogra, melyet barátaimmal együtt, laza körülmények között üzemeltetünk.
A blog lényege, hogy hetenként kihelyezünk egy, a tagok által adott szólistát, ami alapján mindenki adott határidőre ír novellát, verset, színművet, éppen mire támad kedve.
Ezek után értékeljük egymás alkotását, és barátian csevegünk.
Remélem, nemsokára téged is tagjaink között üdvözölhetünk!
Íme a link: www.illuzio.wordpress.com , ahol megtalálod a játékszályokat és a kapcsolat felvételi lehetőségeket is.
Üdvözlettel
Terebesi Zsui
Nagyon tetszenek a verseid!
Nagyon tetszenek a verseid! Ha gondolod,te is nézd meg a blogom,bár még nagyon új vagyok benne:)
http://www.adriversei.blogol.hu/
Ámos Imre - Rádgondolva
Nyitott ajtajú börtönben járok
Elmenni hozzád mégsem mehetek
Köt a parancs s én gyáva lázadó
Csak állok, nézek s csendben szenvedek
-
Síró fekete fák közt mint terhes,
Fázom, remegek féltve magzatom
A gyötrő vágyat mely hozzád vezet
S a hosszú napi imát mormolom
-
Könnyes levelek érintik halkan
Zizzenő szóval sápadt fülemet
Sóhajtva súgják föld felé tartva
Az utunk innen máshová vezet
-
Megállás nincsen ródd a lépteket
A kerék egyszer akit elkapott
Addig csavarja el nem ereszti,
Míg a nedves föld reá nem hullott
-
1940. B.Aliga, munkatábor
Vajda János: Gina emléke
"... Megosztozik majd ég- föld rajtad
És szebb lesz, ifjabb a világ.
Hőbb a sugár, fénylőbb a harmat,
Illatosabb lesz a virág.
-.-
S csak sejtenek majd téged abban
Midőn már én is hamvadok,
Míg szemed fénye szép csillagban
Síromra sírva mosolyog. ..."
Harcos Katalin: Érezlek...
Látod, az ég rég a Holdra vár…
A peron zajában dideregve,
fáradtan állok, és lesem, jön-e már
friss vonatom, vígan tekeregve.
Nézem a sötétülő kékség alatt
lustán nyújtózó hegyeket, körbe…
Még halványan dereng az alkonyat
rózsaszín fényt hintve a földre.
-.-
Míg ringat, és fürgén fut a vonat,
újra hallom hangod fülemben.
Arcomra mosolyt csen a gondolat,
s csillogást lel szikrázó szememben.
Fent, bársonyba burkolózik az ég,
míg nyújtózkodnak álmos csillagok.
Lehunyt pillákkal tekintek feléd…
érezlek… és most boldog vagyok.
-.-
Hozzád megyek… látod-e Drága?
Át távolságon és hűvös közönyön,
szerelmes csókokat küldök a szádra,
s megosztom veled esti örömöm.
Hozzád sietek. Tudom, hogy érzed.
Míg kilométerekkel küzd a vonat,
talán már nevetős szememet nézed,
mert elért hozzád ez a gondolat.
-.-
Hozzád futok. Sziporka fények
csalfa játékát az éjben lesem…
Ölelést, csókot, érintés érzek,
s kezed kezemmel tétován keresem.
Tehozzád érek, téren és időn át…
túl leküzdhetetlen távolságokon.
Szemed derengő selymes sugarát
valóban látom, és nem álmodom.
-.-
Itt vagyok nálad. Érzed-e Drága?
Bár testünk távolsága egyre nő,
titkon csókot lehelek a szádra,
és füledbe súgom, mi érthető:
megvallom neked százszor és ezerszer,
hogy szerelmem leküzdi a hegyeket:
Most is velem vagy. Lásd, mellettem fekszel,
mert idevarázsol a bűvös képzelet…
vers
Félúton
Félúton elvesztettem szárnyaim
A ködben megtaláltam árnyaim
Lebegő remegés a semmiben
Kinyújtja kezét a végtelen
Egy odakoppintás.
Mondom IDE várom!... :)