BLACK ICE (nem ellenőrzött), 2010, szeptember 27 - 17:25
BLACK ICE-ÍRÁS
Ihlet száll nyílvesszőként , gyorsan pergament ,
toll vére a tinta , mély sebében lent .
Emberszívsóhajtól szerte , dúlt szavak ,
mintha szólni félne , írva megmarad .
Egyszersmind metsző sebpont , a pont hegyek ,
rímrengeteg sorban , betűhadsereg .
Fölé hajoltan , teremtő kéz olyan ,
kietlen lapon roham , vad folyam .
Taktika a titka , írva vélemény ,
tükrözi ezt vissza , az összes költemény .
BLACK ICE (nem ellenőrzött), 2010, szeptember 27 - 17:23
BLACK ICE - VALÓSÁGTALANSÁG
Éber szédületben rám talált a fény,
hideg szobában rideg vak remény .
Fekete oldalról kinéztem a tájra ,
hófehérbe öltözött a fények villanása .
Egyedül voltam egy jégdarab a hóban ,
olvadva veletek a jobban és a rosszban .
Mert itt voltatok , csak ti lettetek mások ,
illúziók , csalfa látomások!
BLACK ICE (nem ellenőrzött), 2010, szeptember 27 - 17:20
BLACK ICE-AZ UTOLSÓ TÁNC
Erős vagy de mint tőrdöfésként ért ,csalódásoktól véres a lelked .
Tested őrült táncot járva ,dobja ki magából elfojtott vágyaid .
Felüvöltenél de senki sem hallja hangod ,
mert nem akarod érezni a hamis szánalmat .
Ezért bűntetted magad és rád roskadva dőlt össze ,
az álom amit te valóságnak véltél .
BLACK ICE (nem ellenőrzött), 2010, szeptember 27 - 17:19
BLACK ICE-A TÜKÖR
Tükörben a tükörképem ,
érzem éppen visszanéztem .
Túloldalt a részem távol ,
elválaszt a tükör gáttól .
Homályt borít rá a pára ,
függöny ez a külvilágra .
Törékenység egyik szintje ,
ő is szinte már őszinte .
Amit ad a valóságból ,
torzít néha elvarázsol .
Részlet látványnak a fala ,
kit megragad rabja marad .
Megmutatja amit teszel ,
elé rakva a kép leszel .
Ha eltörik csak te látod ,
tükrözd hát a valóságot .
Hisz a lényeg láthatatlan ,
tükörképe önmagadban .
BLACK ICE (nem ellenőrzött), 2010, szeptember 27 - 17:14
BLACK ICE:Kifejezni enyhe lenne....
Hullanak a csillagok ha kívánod én itt vagyok,
ragyogjon a boldogság suttogják az angyalok.
Kifejezni enyhe lenne szavakkal hogy hiányzol,
mindörökké szeretlek a lelkemre te vigyázol.
Szeretlek és azt kívánom mindörökké így legyen,
kereslek de nem talállak merre vagy ó istenem.
Ha nélküled felébredek csak szenvedés a pillanat,
idő múlik hiányodnak tőrdöfése megmarad.
Felemészti lelkemet ha nem fogod a két kezem,
árnyék vagyok jól tudod fény nélkül nem létezem.
A remény hal meg utoljára most a könnyem elszaladt,
legyél te ki megtalálja kösd össze mi elszakadt.
Álmaim vad mámorában boldogságot képzelek,
a valóságnak kapujánál a kulcsot tartja két kezed.
Múló testem rabjaként a létezésem önmagad,
nélküled a szívem tépő fájdalomtól megszakad.
Ölelj át ha hiszel bennem én vagyok ki kell neked,
együtt kezdjünk újra el egy boldog hosszú életet.
Bocsáss meg ha vétkeztem az utam nem a kárhozat,
a világ oltárán büntetés örök ember áldozat.
Ünnepek a pillanatok ha mellettem vagy kedvesem,
ketten egyként tehetünk hogy virágozva szebb legyen.
Ajkadnak édes csókja tépheti el láncomat,
feltekintek hát az égre lesz e aki megragad.
Hullanak a csillagok ha kívánod én itt vagyok,
ragyogjon a boldogság suttogják az angyalok.
Kifejezni enyhe lenne szavakkal hogy hiányzol,
mindörökké szeretlek a lelkemre te vigyázol.
bogi (nem ellenőrzött), 2009, szeptember 5 - 19:23
Köszönöm a dícsérő szavakat, és persze az észrevételedet is.
Nem hittem hogy tetszeni fog bárkinek is, mivel kezdő vagyok a versek birodalmában. Bár régóta irogatok verseket, de csupán magam számára. Sokszor szerettem volna elindulni ezen az úton, megismerni a költészet rejtelmeit, de nem érzem magam elég jónak és tehetségesnek. És persze nem akarok lehangolni senkit sem a verskezdeményeimmel, hiszen minden versem témája a fájdalom és a letargia. Na jó elég rólam.
Nem igazán szeretnék nagyon belebonyolódni a véleményezésbe. De mivel kifejezetten kérted, annyit írhatok, hogy nagyon szép, bár szomorú vers. Szépen felépített, tele érzelmes képekkel. Látni a fájdalmat. A vége felé éreztem kis vontatottságot, s mintha nem akarna befejeződni. Nyílván addig írtad volna, míg érzed a tüskét szívedben. Technikailag vannak kis hiányosságai, de elenyésző. Pl. vigyázz a rímragokra, mint: bánatos-évszázdos, vagy véres-éves. Ha megnézed a szótőt, azok nem rímelnek. Ha ez az első, akkor nyugodt szívvel mondhatom, hogy remek. Folytasd csak. Gratulálok.
Vendég (nem ellenőrzött), 2009, szeptember 4 - 20:37
2009.szeptember 4.-én keletkezett ez a versem, azaz ma.Ez életem legrosszabb napja volt,gondolom ez érzékelhető a versből.Szívesen vennék néhány kritikát vagy csupán megjegyzést,sértést,dícséretet kinek hogy...
Előre is köszönöm mindenkinek!
Ne kíméljetek!
Vendég (nem ellenőrzött), 2009, szeptember 4 - 20:31
Elmúlt idő,bús,bánatos,az én fájdalmam évszázados...
Fejem konyul,könnyem csordul,kulcsolt kezem égre fordul...
Reszket szívem,arcom torzul,rab életem jobbra fordul...
Súlyos terhem,viszem vissza,annak aki rám kiszabta...
Évszázados szenvedésem,a legszörnyűbb az,hogy én kértem...
Lábam fagyott,nem is érzem,mozdulnék már de még nem...
Nem szenvedtem még eleget,dobjatok rám ezer követ...
Mennék én már,lelkem szállna,vágyik a szép szabadságra...
Gyomrom mordul,kezem véres,az én fájdalmam ezer éves...
Ész nem érti,száj kimondta:Halálsoron szívszakadva...
BLACK ICE:Írás
BLACK ICE-ÍRÁS
Ihlet száll nyílvesszőként , gyorsan pergament ,
toll vére a tinta , mély sebében lent .
Emberszívsóhajtól szerte , dúlt szavak ,
mintha szólni félne , írva megmarad .
Egyszersmind metsző sebpont , a pont hegyek ,
rímrengeteg sorban , betűhadsereg .
Fölé hajoltan , teremtő kéz olyan ,
kietlen lapon roham , vad folyam .
Taktika a titka , írva vélemény ,
tükrözi ezt vissza , az összes költemény .
BLACK ICE :Valóságtalanság
BLACK ICE - VALÓSÁGTALANSÁG
Éber szédületben rám talált a fény,
hideg szobában rideg vak remény .
Fekete oldalról kinéztem a tájra ,
hófehérbe öltözött a fények villanása .
Egyedül voltam egy jégdarab a hóban ,
olvadva veletek a jobban és a rosszban .
Mert itt voltatok , csak ti lettetek mások ,
illúziók , csalfa látomások!
BLACK ICE:Az utolsó tánc
BLACK ICE-AZ UTOLSÓ TÁNC
Erős vagy de mint tőrdöfésként ért ,csalódásoktól véres a lelked .
Tested őrült táncot járva ,dobja ki magából elfojtott vágyaid .
Felüvöltenél de senki sem hallja hangod ,
mert nem akarod érezni a hamis szánalmat .
Ezért bűntetted magad és rád roskadva dőlt össze ,
az álom amit te valóságnak véltél .
BLACK ICE:A tükör
BLACK ICE-A TÜKÖR
Tükörben a tükörképem ,
érzem éppen visszanéztem .
Túloldalt a részem távol ,
elválaszt a tükör gáttól .
Homályt borít rá a pára ,
függöny ez a külvilágra .
Törékenység egyik szintje ,
ő is szinte már őszinte .
Amit ad a valóságból ,
torzít néha elvarázsol .
Részlet látványnak a fala ,
kit megragad rabja marad .
Megmutatja amit teszel ,
elé rakva a kép leszel .
Ha eltörik csak te látod ,
tükrözd hát a valóságot .
Hisz a lényeg láthatatlan ,
tükörképe önmagadban .
BLACK ICE:Fagyhalál
BLACK ICE-FAGYHALÁL
Élet létének érdekében ,
érvelek kétkedően ésszel .
de lélek érzéseinek értelmezésében ,
lényegemnek a fénye végtelenségbe vész el .
A végzet végeredményében vétlen ,
remény helyén a nép ha vért kér el .
Lényem tápláló emlékezésben lépve ,
messze vezethetsz a széllel .
Természetében részem édenképem ,
ez lényegében élve még nem ér el .
Sorsom e kép szétégve téved ,
isten légterében éjjel .
Faggyal még dacol merev szenvedésében ,
lélektől szabaduló test végsebességgel .
Idő ekéket tépve végveszélyben ,
télen temetsz te el .
BLACK ICE:Kifejezni enyhe lenne...
BLACK ICE:Kifejezni enyhe lenne....
Hullanak a csillagok ha kívánod én itt vagyok,
ragyogjon a boldogság suttogják az angyalok.
Kifejezni enyhe lenne szavakkal hogy hiányzol,
mindörökké szeretlek a lelkemre te vigyázol.
Szeretlek és azt kívánom mindörökké így legyen,
kereslek de nem talállak merre vagy ó istenem.
Ha nélküled felébredek csak szenvedés a pillanat,
idő múlik hiányodnak tőrdöfése megmarad.
Felemészti lelkemet ha nem fogod a két kezem,
árnyék vagyok jól tudod fény nélkül nem létezem.
A remény hal meg utoljára most a könnyem elszaladt,
legyél te ki megtalálja kösd össze mi elszakadt.
Álmaim vad mámorában boldogságot képzelek,
a valóságnak kapujánál a kulcsot tartja két kezed.
Múló testem rabjaként a létezésem önmagad,
nélküled a szívem tépő fájdalomtól megszakad.
Ölelj át ha hiszel bennem én vagyok ki kell neked,
együtt kezdjünk újra el egy boldog hosszú életet.
Bocsáss meg ha vétkeztem az utam nem a kárhozat,
a világ oltárán büntetés örök ember áldozat.
Ünnepek a pillanatok ha mellettem vagy kedvesem,
ketten egyként tehetünk hogy virágozva szebb legyen.
Ajkadnak édes csókja tépheti el láncomat,
feltekintek hát az égre lesz e aki megragad.
Hullanak a csillagok ha kívánod én itt vagyok,
ragyogjon a boldogság suttogják az angyalok.
Kifejezni enyhe lenne szavakkal hogy hiányzol,
mindörökké szeretlek a lelkemre te vigyázol.
Köszönöm a dícsérő
Köszönöm a dícsérő szavakat, és persze az észrevételedet is.
Nem hittem hogy tetszeni fog bárkinek is, mivel kezdő vagyok a versek birodalmában. Bár régóta irogatok verseket, de csupán magam számára. Sokszor szerettem volna elindulni ezen az úton, megismerni a költészet rejtelmeit, de nem érzem magam elég jónak és tehetségesnek. És persze nem akarok lehangolni senkit sem a verskezdeményeimmel, hiszen minden versem témája a fájdalom és a letargia. Na jó elég rólam.
Szóval egyszerűen csak köszönöm!:)
Vélemény
Nem igazán szeretnék nagyon belebonyolódni a véleményezésbe. De mivel kifejezetten kérted, annyit írhatok, hogy nagyon szép, bár szomorú vers. Szépen felépített, tele érzelmes képekkel. Látni a fájdalmat. A vége felé éreztem kis vontatottságot, s mintha nem akarna befejeződni. Nyílván addig írtad volna, míg érzed a tüskét szívedben. Technikailag vannak kis hiányosságai, de elenyésző. Pl. vigyázz a rímragokra, mint: bánatos-évszázdos, vagy véres-éves. Ha megnézed a szótőt, azok nem rímelnek. Ha ez az első, akkor nyugodt szívvel mondhatom, hogy remek. Folytasd csak. Gratulálok.
FS.
2009.szeptember 4.-én
2009.szeptember 4.-én keletkezett ez a versem, azaz ma.Ez életem legrosszabb napja volt,gondolom ez érzékelhető a versből.Szívesen vennék néhány kritikát vagy csupán megjegyzést,sértést,dícséretet kinek hogy...
Előre is köszönöm mindenkinek!
Ne kíméljetek!
Üdv:Bogi!
Elmúlt
Elmúlt idő,bús,bánatos,az én fájdalmam évszázados...
Fejem konyul,könnyem csordul,kulcsolt kezem égre fordul...
Reszket szívem,arcom torzul,rab életem jobbra fordul...
Súlyos terhem,viszem vissza,annak aki rám kiszabta...
Évszázados szenvedésem,a legszörnyűbb az,hogy én kértem...
Lábam fagyott,nem is érzem,mozdulnék már de még nem...
Nem szenvedtem még eleget,dobjatok rám ezer követ...
Mennék én már,lelkem szállna,vágyik a szép szabadságra...
Gyomrom mordul,kezem véres,az én fájdalmam ezer éves...
Ész nem érti,száj kimondta:Halálsoron szívszakadva...