Emberangyalok

Belenyomta Isten ujját
Egy bolyhos, kusza felhőbe.
Gyermekien játszott vele,
S feledte dolgát kis időre.

Önfeledten táncoltatta
Két kezében, mint egy labdát
Odadobta angyaloknak,
S ők többszörösen visszadobták.

Addig, míg a kis felhőből
Nagy, hatalmas felhők lettek.
S az angyalok ijedtükben,
Már egyáltalán nem nevettek.

Félve Isten haragjától,
Hogy majd megbünteti őket,
Sorban, szépen egymás után,
Pukkasztgatták ki a felhőket.

S lett is nagy égi-háború.
S ők igyekeztek menteni.
Hallva a ˝csitt-csatt-dúrt˝ az Úr,
Jött is már rendet teremteni.

Éktelen haragra gerjedt.
S menten elvette szárnyukat.
És azóta emberekként
Lent, a földön játsszák álmukat.

2006.07.04.

Hosting: digisoft.hu