Angyal verses oldala

Csend hangján beszél a szív.
Sokaknak érthetetlen hangon.
Benéz, szelíden magához hív,
ha rád köszönt az alkony.

Halkan ver míg hozzád ér,
de közeledben sem hangosabb.
Éhezik, s belőled enni kér,
s csak magányod lesz hosszabb.

Szomorú fény csillan fel
két szemének gödrös hajlatán.
S lecsorog a bánat… könnyekkel,
fájdalom ittas arcán.

Szótlan megint a hajnal.
Szíve hol le- hol felcsúszik.
S minden reggel suhogó angyal-
szárnyakkal csöndbe úszik.

2006.10.10.