Angyal verses oldala

Keser – szomor boldogság,
súlyos vasrácsok mögött.
Hol sikítva nyög a szerelem,
s üvöltve ájulásba dönt.

Hova tűnnek el az álmok?
S miért fáj a hiánya?
Megszokott emlékekbe bújva,
várom, keresem, … hiába.

Mondanám, … elakad szavam.
Te szó nélkül is érted.
Láthatatlan kézzel simítom,
ránctalan kilencszáz éved.

Éjbe repített érzelem.
Régóta várt sziluett.
Rákúszik a tegnap a mára,
egybeolvad a vágy és tett.

Meghalni készül a tudat,
s a múltba kapaszkodik.
Kikutatott emlékek közé,
selymes rózsaágyba esik.

Aludd velem ezt az álmot.
Lásd csendjét, … ahogy éled!
Puha bársonyszárnyon repítem,
és belerajzollak … téged.

2006.11.15.