Angyal verses oldala

Havas gyopár… sziklámon,
s csak hull, hull a könnye.
Le lábához, s a réseken át,
csorog, csorog a földre.

Duzzasztja a patakot,
s csak tőr, tőr előre…
Két partján a szürke fűszálak,
könnyétől válnak zöldre.

S csak folyik egyre tovább.
Előtte a tenger.
Megtorpan, de löki a sodrás,
s behúzza sós-december.

Izzó nap is égeti…
gyúrja, megforgatja,
majd felemeli lágyan testét,
hogy végül eldobhassa.

S most csak hull, hull az eső.
Ver sziklát, virágot…
Hideg jégcsapot üt szívükbe,
s bezárja a világot…

2006.12.14.