Angyal verses oldala

Ezer arcodban látlak én,
Ezer testté válván.
Aranyló napod égette,
Vörösen izzó lávám.
Halálba hív a szó,
S megint csak sorban állsz…
Arcodon nehéz ránc súlya,
Már nem kell sok, s porrá válsz.
Takaró sáncom súlyos lepel.
Emeld baltád az ég felé!
Éreznélek, s te éreznél… Ó jaj,
Ezüst kőként hullsz elé.
Haragod nagy, gyászod mély.
Szíveden bilincs-mosoly…
Egy utolsót dobsz a föld felé,
Mielőtt elemészt a szürke gomoly.
Vesd azt az utolsót nekem!
Emlékével had éljek én.
Majd ismerjem fel új arcodban,
S vakítson el újból a remény!

2007.01.21.