Angyal verses oldala

Szélfútta pernye hull szemembe.
Füst szaga irritálja az orrt,
vihar veri fel az áporodott port.

Tűzhalált sikít egy fadarab,
kínja pattog bele a csendbe.
Megmentve egyet, beteszem zsebembe.

Esőt húzva kel fel az éjjel.
Tó tükrébe nézve sírni kezd,
s lemossa könnyével a rozsdás ereszt.

Éjjeli lepkék bújnak alá,
megzavarva egy denevérpárt,
kik pilledve aludták a csendes nászt.

Öreg szabó ollója csattog.
Fizetséget vár a reggeltől…
Keze megremeg, felnyög, s csendben eldől…

Haldokló zsenge fadarabom
Öreg szabó sírjára teszem…
Tavaszt szólító ágán fakad majd a szem…

2007.01.30.