Angyal verses oldala

Szia…

Magamban azt fontolgatom, vajon ez a nap mit tartogat majd számomra. Normális esetben örülnék, mert hisz péntek van. De valahogy ma minden olyan szürkén és baljósan indult.
Elaludtam… rohanás végig a lakáson… magamután húzva gyermekem… Persze Ő visított, de mit tehetett. Már e miatt is rosszul indult. Hadakozás…-siess már,… öltözz már… brrr… nem szeretem… Az vígasztal, hogy holnap szombat…:)) Ezen már most mosolygok. És ilyenkor elsímul bennem minden rossz. De csak egy pillanatig… aztán…-siess már, kész vagy? :))

Általában nálunk ez dominál. Szinte már hiányozna. Mi már csak ilyenek maradunk… ez mindig megvolt… és meg is lesz.

Másik:

A lefekvés, ugyanilyen nehezen megy. :)
Annyi különbséggel, hogy akkor nem vagyok álmos. Éjjbe nyúlva is csak pislogok… bár szeretem a sötétet, és a csendet, de néha ez is zavar az elalvásban. Gondolataimba belefulladva… káoszként átélni az elmúlt napot… elsimítani a gyűrött gondolatot. Ez mind nagyon jól megy már.
Kislányomnak is tanítom… Néha elfigyelem ahogy elréved… ilyenkor megkérdem -min gondolkodol?. Mosolyog… és meséli, -milyen hülyék a fiúk… állandóan bántják, meg lökdösik… Ilyenkor meg én mosolygok… megsimítom fejét, és azt mondom neki…- a fiúk már csak ilyenek… de azért hidd el, tudnak kedvesek is lenni :

Azon is remekül eltudok mélyülni, hogy min gondolkodjak?… mert hogy sokminden jár ám a fejemben. Hajaj :)) Kiválasztani a legfontosabbat, a legelsőbbet. Pl most, hogy mit kezdjek az elvarratlan szálakkal az életemben? Mert hogy így nagyon nem jól érzem magam. De valahogy meg az az érzésem… ez egy híd köztem és a külvilág között. És az van bennem… nem felégetni magam mögött. És marad az elvarratlan szál, lógva a levegőbe.

Na… és hogy miért én leszek ma a téma?… Hát eddig kiről írtam. Bár az én kérdés… normális és ésszerű esetben nem kéne, hogy előtérbe kerüljön, de egy napló, az kb. erről szól… és miért ne kényeztessem magam… ha más nem teszi?

Ennyit mára…