Angyal verses oldala

Így indult a napom… mosollyal.
Igen… magamon is tudok mosolyogni. Ez olyan pajkos kis odacsapó mosoly, olyan - ej Sarah hát mit csinálol Te? :
Bementem dolgozni… vagyis az túlzás… mert ezt amit ma csináltam azt mindennek lehet mondani, csak munkának nem. :))
És hogy miért?
Hát kérlek… először is… a szokásos rohanás… de már hiányozna.
Másodszor: ma telefonos kisasszonyt játszottam. A szó legszorosabb értelmében.
Mi volt a dolgom?
Csörgött a teló… felkap… beleszólók- Tessék… jó napot kívánok.
De a teló süket volt… nézek… hm (vállrándítás) Erre hallom, hogy a másik csörög. Felkap… Tessék… jó napot kívánok. -jó napot kívánok (név, honnan… ej de ismerősek ezek a szavak)… mondja mit szeretne…-igen máris kapcsolom… csörög… Ki szól a kolléga… kit kerestek? Mondom a főnököt…-de hisz Ő már elment…(paff, ezt elbalfékeztem) Zavart mosollyal besietek az irodába… felkapom az általam oda kapcsolt vonalat… Jó napot kívánok… elnézést, de azt hittem még itt van a főnök… esetleg egy üzenetet…(megint név, honnan, mit szeretne). Én felír. Aztán sűrű elnézések közepette… elköszönök… majd kisomfordál. Közben látom a munkatársaim asztalra borulós röhögéstől rázott testét. Villámló tekintetem rájuk szórom, de magamban én is nevetek.:
Evvel azt hinnénk véget ért a mai nap gyönyöre… De nem. Még koránt sem.
…
Számlákat iktattam, majd másolás következik… illetve következett volna. Merthogy nem másolt. És villog a P. No fene… papírhiánya van.
Nézem, mert ezt az újfajta kütyüt nem tudom hol kell feltölteni… kinyitok egy ajtót, bárlátom már eleve, hogy az nemlehet, mert túlontúl kicsiny.:)
Hm… kimegyek kollágához, hogy ugyan fejezze már be úgyis unalmas ténykedését, és jöjjön már nekem segíteni, mert hát az sokkal élvezetesebb mindkettönknek. Jön… benéz…-ó elfogyott a papír. Lenyúl, kikap egy köteg másolóívet… alul benyúl, kihúz, betesz, betol, és indít… hopsz…(figyeltem, s örömmel konstatáltam, hogy legközelebb menni fog.:) Nézem a másolatot…-a fene csak a fele látszik, széttép, és bedog a papírkosárba, hogy majd a takarítónő örömére, hogy végre van szemét, elenyésszen a nagykuka mélyén.
Kis igazítás után, újra indít… gyönyörűen szép éles, szinte mint az eredeti. Jön a következő… nyom, morog, köpköd, erölköd, és semmi… Megint nyom, és újra, szinte már nyomkod, és eszembe jut előző este a játék automata… Ezen felocsudván nézem mi baja lehet? Villog egy piros valami, ami villámra emlékeztet. Kiszaladok megen, kollégát berángatom esmét. Nézi… festék hiány? Nem… az nem ilyen villogás… fejvakarás, majd teló a szerelőnek. (Persze egész nap nem jött) Kolléga mielőtt ment végre saját dolgával is foglalkozni, sokat mondó tekintetét rám szegezvén enyhe fejrázás, kis huncut mosollyal nyalka bajusza alatt… Én elpirul.
Ennyit a másolásról… meg az áldott kezű szerelőkről, kik mikor érzik fontosak, azért se gyünnek.
Nos… ennél már tényleg azt hittem, elég… de nem… még nincs vége…
…
Éhesek a munkatársak… felajánlom segítségem (levegőre vágyván) és lemegyek a boltba…-mi is kell… félbarna félkilós kenyér, vagy három zsemle…10dkg trapista sajt… nagy adag virsli saláta, majonézzel.
Hm… odafelé motyogom magamban… és eszembe jut a reklám a Pick szalámival : ááááá, annyira béna nem lehetek.
Kenyér, sajt megvan… irány a pizzériába saliért. -Jó napot kívánok… nézem a felhozatalt… Egyik állaga sem emlékeztet a virsli salátáéra… Kérdem a pénztárost, -Virlisali van? - ott vannak kitéve, önkiszolgáló… Nézek nagy kerek szemekkel, biztos nem értek valamit… de nem kérdem meg újra… megint nézem a salikat… hm… a franciát felismerem, az ott hátúl meg olyan mint a virsli saláta, de még sem kérem… viszont látásra. Visszafelé azon gondolkodom… ha most visszamegyek melóba, tutira hülyének néznek, mert bizton nem tudom, hogy tényleg nem volt e virsli sali. Visszamegyek a pizzériába. Most már határozottan odanyomom a szöveget. -Egy nagy adag virsli salit kérek! Néznek rám meredten, mint aki nem ért…-Nincs virsli saláta…(na ugye én megmondtam nincs ilyen saláta)…-Nincs? És az ott? mutatok hátra…-Ez tészta saláta… HM. Tésztasalátát még életemben nem ettem, de szerintem nem is akarok… Még állok tétován, talán jó Neki a francia is, de nem kockáztatván elköszönök, és zavart mosollyak annyit mondok,- Majd visszajövök, ha jó Neki…(elsüllyedés szélén)
Persze jó lett volna Neki, úgy hogy vissza a francia salátáért… Most már ennél határozottabban nem is tudtam volna belépni, miközben majd orra buktam a küszöbben… Nem is értem hogy nem vettem eddig észre?
Szóval kapok tálat, papírt… és mint aki tudja hogy kell csinálni… odalépek a salátás pulthoz… jól megtömöm a tálat… eszembe jut, hogy kért rá majonézt még külön… puff egy kanállal odacsapok… jó tele, hagy egyen, hisz egy kanál is annyiba kerül, mint 15. Nos több nem fér… rá a tető… illetve tenném rá csak… de annyira teleszedtem, hogy a tetőt ha ráteszem kicsurog… tetőt csak megmutatom neki, és egy mosolyt eleresztvén távozom. Kolléga bent ül a helyén, viszem a salit büszkén és boldogan, ezt is megtettem. Kérdem…-a salátát hazaakarod vinni, vagy itt fogyasztod? Perceknek tünt a válasz annyira vártam, hogy jól feleljen…-Itt fogyasztom- s néz rám kérdőn…-Jó, mert hazavinni úgy se tudnád, annyira tele van…-nyugtáztam megkönnyebbülten…

Szóval ez volt a nagy napom… A szertelen Sarah… Nekem tetszett.
Remélem Neked is. :

Mára ennyit…:)