Angyal verses oldala

Hát, rá kellett jönnöm, hogy ez a szó, csak a lusta és stílusosan-ej, ráérünk még arra… -ember szótárában létezik, és nem hogy irigyelném, de nagyon is együttérzek és sajnálom Őket.
Az unalomba, mint amolyan fogalom féleség, belelehet őszülni.
Pl.: Itt van az én, nem mindennapinak mondható esetem.

A munkaidőm, rendes és normális esetben, tart úgy kb. 8-13-ig. De kifejezetten rugalmasnak mondható, ugyanis csak háromnaponta célszerű bemennem. Mellette még két ilyent vígan bírnék vinni, és meglenne a minimál bérem.
Ideális munkahely, mondaná a (és szeme felcsillanva, nyelvével csurgó szájnedvét összekanyarintva) körmét háromcentisre vonalzóval szépen kimérve és növesztve, miközben gyönyörűen ívformába, tökéletes módon reszelgeti. Hát igen, neki tényleg az ilyen munka: álomállás. De én, vele ellentétben, inkább rágom, mint növeszteném.
Néha benézek(inkább gyakran, de így mégiscsak jobban hangzik) a tükörbe, és megnézem nincs-e üdén gyönyörű hajszálaim közt, esetleg egy-két zavaró tényező. Szerencsére, mindig megnyugszom.

Soha semmi nem haladt még életemben ilyen lassan. Az idő, -mint olyan múló tényező- csigalassúsággal vonaglik életem e nehéz óráiban.
De egyetlen egy jó dolgot azért találtam ebben a nyúlásra hajlamos, koránt sem izgalmasnak mondható tevékenységben. Mégpedig azt az örömteli dolgot, hogy arcomon kezdenek eltünni a gondvonalak, a napvonalak és a mosolyráncok. Mellesleg megjegyzem az utóbbi inkább aggasztó, annál is inkább, mert elhalnak az arcizmaim. De megpróbálom pótolni rávezetéses technikával, eme mimika elvesztését, egy-két nevetést kicsalogató irománnyal.
Na de nem panaszkodom, mert hát így is azt mondják a magyar ember csak panaszkodni tud… meg hát azért ne legyünk már nagyvonaluan pesszimisták… ugyi? (no)
Megelégszem ezzel ami van, sőt még időm is van fejleszteni közben tudásom.

Na de mire a végére érek rájövök, hogy rengeteg előnye van.
Vegyük csak sorra:
-rugalmas munkaidő,
-ránctalanság,
-rengeteg szabadidő…

s hogy bukszám nem dagad… -hát kit érdekel? Ettől még fontosnak érzem magam.
Végül is remekül fejlesztem a rajztechnikámat is. Már nagyon jól megy üres papírsarokra művészi szinten a firkálgatás. Tiszta Grafiti…
Lehet, egyszer ezeket is publikálom:
-Loren, munkaidőben kreált, művészileg magas szintre fejlesztett, tökéletes munkássága.
Ó be gyönyörű!!

S rá kell jönnöm, az unalom… jó, hasznos a társadalomnak!
Előre!!

Nah… mára ennyit!